Többszáz japán lemezem van a 80-as évekből, és elképesztően nehéz volt mindössze 15 darabot kiválasztani közülük. Mindegyik másért fontos számomra: van, amelyik a hangulatával, más a hangszerelésével, vagy épp egy ikonikus dallal fogott meg, szerintem ezeket mindenkinek érdemes legalább egyszer meghallgatnia.
My 15 favourite Japanese albums from the ’80s that I wholeheartedly recommend:
Navigator (1986) – Omega Tribe
Az Omega Tribe egyik legsikeresebb albuma, a korszak city popjának ikonikus darabja. Karáchi Takao lágy éneke és a trópusi hangulatú hangszerelés a nyári esték tökéletes kísérőjévé tette. Olyan slágerek születtek róla, mint a "Kimi wa 1000%", ami örökre beírta magát a japán pop történetébe.
→ Ha felteszed, azonnal úgy érzed, mintha Tokió öblében autóznál nyitott ablaknál.
All Of Me (1984) – Masayoshi Takanaka
Takanaka Masayoshi, a virtuóz gitáros, aki színes Hawaii-ingjeiről és show-műsorairól volt híres, ezzel az albummal csúcsosította ki a fusion és a trópusi pop találkozását. Pörgős gitárszólók, napsütötte dallamok – igazi életigenlő zene.
→ Olyan, mintha egy véget nem érő nyári fesztiválra csöppennél.
Fuyu-Kūkan (1983) – Tomoko Aran
Aran Tomoko ezzel az albummal lett a city pop egyik meghatározó alakja. Az "I’m In Love" kultikus slágerré vált, és ma is gyakran felbukkan válogatásokon. A korszak legjobb session-zenészei játszottak rajta, ezért ma is frissnek és időtlennek hat.
→ Olyan album, ami egy hideg éjszakát is titokzatosan elegánssá varázsol.
A Taste of Paradise (1983) – Yuji Toriyama
Toriyama Yuji gitáros itt a jazz-fusion és a pop közti mezsgyén mozgott, és az egyik legszebb instrumentális lemezét alkotta meg. Könnyed riffek, napfényes hangulat – az AOR rajongók egyik kedvence.
→ Olyan, mintha egy vitorlás fedélzetén sodródnál a végtelen kékségben.
Adventure (1986) – Momoko Kikuchi
Kikuchi Momoko, a korszak egyik idolja ezzel az albummal bizonyította, hogy több mint egyszerű popsztár. A producer nem más volt, mint Toshiki Kadomatsu, így a funky groove-ok és a csillogó city pop hangzás garantált.
→ Hallgatás közben szinte látod a neonfényeket tükröző shibuyai utcákat.
Cosmos (1981) – Yuji Ohno
Yuji Ohno, a Lupin III zenéjének szerzője, itt egy űrhangulatú jazz-fusion mesterművel jelentkezett. Szimfonikus hatású dallamok, futurisztikus szintik és filmzeneszerű hangzás jellemzik.
→ Olyan érzés, mintha a tokiói éjszakai égboltot bámulnád, és várnád, hogy felbukkanjon egy UFO.
Mint Jams (1982) – Casiopea
A Casiopea harmadik albuma a japán fusion egyik legnagyobb klasszikusa. Élőben vették fel, de stúdióminőségben – feszes, improvizatív, és tele energiával. A zenekar nemzetközi hírnevét is ennek köszönheti.
→ Ha meg akarod érteni, miért hódította meg a világot a japán fusion, itt kezdd.
After 5 Clash (1984) – Toshiki Kadomatsu
Kadomatsu ezzel az albummal robbant be igazán. Funky groove-ok, könnyed popdallamok és városi éjszakák hangulata hatja át. Már a címe is azt sugallja: ez a zene a munka utáni kikapcsolódásról szól.
→ Felteszed, és rögtön érzed, hogy Tokió neonfényes utcái megtelnek élettel.
Sea Is A Lady (1987) – Toshiki Kadomatsu
Kadomatsu instrumentális mesterműve, ahol minden szám női nevet visel. A nyári tengerparti autózás hangulatát idézi, nem véletlenül vált city pop klasszikussá.
→ Akkor is cabrióban érzed magad, ha épp egy régi kisautóval mész a városban.
Adventures (1984) – The Square
A The Square (később T-Square) az egyik legismertebb japán fusion zenekar, és ez az album a lendületességével lopta be magát a szívekbe. Jazz-funk energiát kever dallamos pop-érzékenységgel, így mindig friss marad.
→ Hallgatás közben szinte látod, ahogy a zenekar mosolyogva élvezi a játékot.
Super Friends (1981) – Teruo Nakamura
A világszinten is ismert basszusgitáros, Teruo Nakamura amerikai sztárzenészekkel rögzítette ezt a lemezt. A végeredmény egy kozmopolita, groove-os, virtuóz fusion-album lett.
→ Olyan, mint egy all-star jam session, ahol mindenki a legjobbját hozza.
Dream Cruise (1983) – Noriki
Noriki lemezei igazi rejtett gyöngyszemek, a Dream Cruise pedig az egyik legjobb közülük. Laza billentyűjáték és lágy dallamok festenek hajózós, nyári hangulatot. Dream Cruise is among his best. Relaxed keyboard work and smooth melodies create a breezy, nautical vibe.
→ Ideális háttérzene egy koktélhoz – még ha csak képzeletben is, a yacht fedélzetén.
Sparkling (1986) – Malta
Malta (Yoshiaki Maruta) szaxofonos a smooth jazz és a city pop határán alkotta meg egyik legismertebb lemezét. Vidám, fényes, optimista – nem véletlenül lett az egyik legnépszerűbb jazz-pop album a korszakban.
→ Ha felteszed, egy átlagos kedd este is ünnepnek tűnik.
All Right (1982) – Himiko Kikuchi
Kikuchi Himiko zongorista ezzel a lemezzel bizonyította, hogy nőként is meghatározó alakja a jazz-fusion szcénának. Virtuóz futamok, popos dallamok és laza hangzás jellemzi.
→ Olyan, mintha belépnél egy stílusos 80-as évekbeli koktélbárba, ahol mindenki ismeri a neved.
Fill Up The Night (1983) – Sadao Watanabe
Watanabe Sadao ekkor már nemzetközi hírnévnek örvendett, és ez a lemez tökéletesen mutatta, hogyan ötvözi az amerikai smooth jazzt a japán érzékenységgel. Elegáns, bársonyos, igazi éjszakai zene.
→ Ahogy a cím is mondja: megtölti az éjszakát eleganciával és melegséggel.
